Mi a különbség a kisfeszültségű keresztkötéses kábel és a PVC kábel között?

A vezetékek és kábelek területén egyértelmű előírások vannak a huzalmagok megengedett hosszú távú üzemi hőmérsékletére vonatkozóan: gumiszigetelésű huzalmagoknál a megengedett hosszú távú üzemi hőmérséklet általában 65°C; PVC-szigetelésű huzalmagoknál ez a hőmérséklet 70°C; térhálósított polietilén szigetelésű huzalmagoknál pedig a megengedett hosszú távú üzemi hőmérséklet elérheti a 90°C-ot. Rövidzárlati körülmények között (a zárlati idő nem haladja meg az 5 másodpercet) a vezető maximális megengedett hőmérséklete is szigorúan meghatározott: 160°C polivinil-klorid szigetelésű vezetékeknél és 250°C térhálós polietilén szigetelésű vezetékeknél.

A dekorációs építés, a mérnöki építés és az elosztórendszer kiválasztása során gyakran megjelenik a két szakmai fogalom: "kisfeszültségű térhálós kábel" és "polivinil-klorid kábel". Sokan vannak félreértések, és úgy gondolják, hogy a kettő lényegében ugyanaz, és tetszés szerint használható. A két kábel között azonban jelentős különbségek vannak a kulcsfontosságú méretek, például a maganyag, a hőállóság, a biztonság és az élettartam tekintetében. A rossz választás nem csak felesleges költségpazarlást okoz, hanem komoly biztonsági kockázatokat is okozhat az egész villamosenergia-rendszerben. Ezután átfogóan elemezzük a kettő közötti alapvető különbségeket, könnyen érthető módon, hogy segítsünk Önnek a pontos kiválasztásban és elkerülje a döntési hibákat.

Tehát mik a lényeges különbségek a kisfeszültségű térhálós kábelek (amelyeket az általános YJV modell képvisel) és a polivinil-klorid kábelek (általános VV modell) között?

Először is, a szigetelőrétegben használt anyagok teljesen eltérőek.

A polivinil-klorid kábelek szigetelőrétege fő anyagként PVC-ből készül. Az alacsony költség és a kiforrott technológia előnyeivel a hagyományos kábelanyagok képviselőjévé vált. A kisfeszültségű, térhálósított kábelek szigetelőrétege térhálósított polietilénből (XLPE) készül. Ezt az anyagot speciális eljárással kezelték, és stabilabb molekulaszerkezettel rendelkezik. A nagy teljesítményű szigetelőanyagok új generációjához tartozik.

Másodszor, jelentős különbség van a hőmérséklet-ellenállásban és az áramterhelhetőségben.

A polivinil-klorid kábelek hosszú távú működési hőmérsékleti határa 70°C. A terhelés növekedésével könnyen hőt termel, ami korlátozott teherbírást eredményez. Másrészt a térhálósított kábelek hosszú távú üzemi hőmérséklete akár 90 °C is lehet, és erősebb a magas hőmérséklettel szembeni ellenállásuk. Ugyanezen keresztmetszeti specifikáció mellett a teherbírás nagyobb, és több elektromos berendezés teljesítményigényét is képes elviselni. A PVC kábelekhez képest a térhálósított kábelek nem csak nagyobb teherbírással és nagyobb túlterhelési kapacitással rendelkeznek, hanem hosszabb élettartammal is rendelkeznek. Pontosabban, jó környezeti feltételek mellett a PVC-kábelek termikus élettartama körülbelül 20 év, míg az XLPE-kábelek termikus élettartama akár 40 év is lehet.

Harmadszor, a tűzbiztonsági teljesítmény éles ellentétben áll egymással.

Ha a hagyományos PVC vezetékek és kábelek (beleértve a szigetelőréteget és a burkolatot is) égnek, a tűz gyorsan továbbterjed, és az áramellátás funkció mindössze 1-2 perc alatt megszűnik. Az égési folyamat során felszabaduló sűrű fekete füst akár odáig is eljuthat, hogy nem látja az ujjait, komolyan akadályozva az emberek légzését és a biztonságos evakuálást. Ami még ennél is súlyosabb, hogy amikor a PVC ég, akkor lebomlik, és rendkívül mérgező és maró hatású halogéngázokat, például hidrogén-kloridot (HCl) és dioxinokat termel. Ezek az anyagok a tűzesetekben bekövetkező halálozások egyik fő oka. Ugyanakkor az égés során keletkező híg sósav vezető film megtapad az elektromos berendezéseken, nagymértékben gyengíti a berendezés szigetelési teljesítményét, és másodlagos katasztrófákat okoz, amelyeket nehéz teljesen kiküszöbölni.

Ezzel szemben az XLPE anyagok alacsony füstöt és alacsony toxicitást mutatnak égéskor. Ezzel a kiemelkedő előnnyel a térhálósított kábelek egyre nagyobb elismerést kapnak a tervezési és használati osztályok körében.

Összességében a PVC-kábeleket többnyire ideiglenes vezetékfektetésre, egyszerű áramelosztási forgatókönyvekre, valamint árelőnyük miatt alacsony teljesítményigényű helyzetekre használják. A térhálósított kábelek, bár drágábbak, kiváló átfogó teljesítményük miatt az újonnan épült közösségek és különféle projektek áramelosztó rendszereinek kedvelt fő termékévé váltak.